Rezső ápol :)
A dolog adott, hiszen a lovak nagyon szépek, azért persze mindig csillogtak villogtak. Naponta legalább kétszer ápoltuk őket. Az ápolószerek ugynolyanok voltak, mint amikkel itthon is dolgozunk. Minden embernek volt egy saját vödre, benne az ápolófelszerelés. De persze ez nem volt ilyen egyszerű…
Miután a lovakat megetettük, az istállókat kitakarítottuk, az edzések elkezdődtek, és persze értelemszerűen előtte leápoltuk a lovakat. Ebben semmi különös nem volt, vakaró, szőrkefe, rongy, patakaparó és pataolaj, ezeket használtuk. Majd az edzések után is sor került a rövid – és hosszú szőrök, valamint a pata ápolására. Mindennek a kivitelezése attól függött, hogy a lovak mennyire izzadtak meg, sokszor szükséges volt a lovakat lemosni, megfürdetni.
Azok a lovak, melyek nem kaptak edzést, ugyanolyan ápolást kaptak, mint azok a társaik, melyek edzettek.
A lovakat nagyon könnyű volt tisztán tartani, mert szőrüket mindig nyírtuk. Leginkább télen volt ez nagyon szükséges, hiszen a lovak szőre ilyenkor igen megnőtt, ami azért okozhat problémát, mert ilyenkor a lovak könnyebben megizzadnak és ezután, ha nem megfelelő a hőmérséklet az istállóban, meg is fázhatnak, mely nagyon súlyosra fordulhat. Persze érdemes átgondolni, melyik lovainkat szeretnénk megszabadítani téli bundájától, hiszen ha pl. a ló nem dolgozik mindennap intenzíven, akkor nem igazán van értelme a nyírásnak.
Itt is csak azokat a lovakat nyírtuk, melyek napi edzéseknek volt kitéve.
Nyíráskor, egy úgynevezett szkafandert vettünk fel, mely megvédett minket a sok apró szőrtől, amelyek rettenetesen tudnak ám szúrni! Persze ez nem nyújtott teljeskörű védelmet, hiszen az arc teljesen szabadon maradt. A lovak rendkívül jól tűrték a nyírás folymatát, persze lehet, hogy ez azért volt, mert ilyenkor kaptak egy hatalmas adag szénát. A problémás területek általában a fül és a fej volt. Nyírás után lemostuk a lovat és rátettünk először egy thermo takarót, majd miután megszáradt megkapta az istállótakaróit, mely a hőmérséklet függvényében lehet egy, de akár hideg időben három-négy is! Kb 10 ló volt nyírva a tél folyamán, őket újra kellett nyírni ha már a szőrük túl dúsnak és hosszúnak bizonyult. Természetesen a nyírt lovakra nagyon kell figyelni, hogy meg ne fázzanak. Edzések alkalmával (főleg az elején, bemelegítéskor), is kapnak egy takarót, valamint az edzés végén is, amig a leszerzámozás zajlik.
A lovakat szükséges leápolni úsztatás előtt is, főként azért, hogy a ló szőrére tapadt almot eltávolítsuk, hogy a vizet ne szennyezzük. Ugyanebből a szempontból fontos, hogy a patákat is kitisztítsuk, mi még pataolajjal is bekentük. Az úszás után a lóra tettünk egy thermotakarót, és a boxában felkapcsoltuk az infralámpát, ezek elősegítették a gyorsabb száradást. Miután megszáradt a ló, ronggyal és kefével végighúztuk a szőrét, valamint a patáját lekentük pataolajjal, és rátettük a szokásos istállótakaróját.
Amennyiben a ló versenyre ment, természetesen kimagasló tisztogatást kapott, órákon át. Ilyenkor a kesely lábakat (ha volt), fehérebbé tették (a kollegáim, én ugyanis nem csináltam ezt sosem) valamiféle fehér porral. Valamint- és ha eddig nem ültetek, most üljetek le- a lovak pofáját, illetve a szemekörül levő sötét foltot (vagy világosat, a ló alapszínétől függően), úgynevezett sminkkel ( melyet kimondottan lovaknak készítettek ) kenték be, hogy hangsúlyosabb legyen.
Hát igen, ezek érdekes dolgok, biztosan hasznosak is, bár kötve hiszem, hogy lósmink nélkül nem lehet versenyt nyerni. De ezt mindenki döntse el maga.
Miután a lovakat megetettük, az istállókat kitakarítottuk, az edzések elkezdődtek, és persze értelemszerűen előtte leápoltuk a lovakat. Ebben semmi különös nem volt, vakaró, szőrkefe, rongy, patakaparó és pataolaj, ezeket használtuk. Majd az edzések után is sor került a rövid – és hosszú szőrök, valamint a pata ápolására. Mindennek a kivitelezése attól függött, hogy a lovak mennyire izzadtak meg, sokszor szükséges volt a lovakat lemosni, megfürdetni.
Azok a lovak, melyek nem kaptak edzést, ugyanolyan ápolást kaptak, mint azok a társaik, melyek edzettek.
A lovakat nagyon könnyű volt tisztán tartani, mert szőrüket mindig nyírtuk. Leginkább télen volt ez nagyon szükséges, hiszen a lovak szőre ilyenkor igen megnőtt, ami azért okozhat problémát, mert ilyenkor a lovak könnyebben megizzadnak és ezután, ha nem megfelelő a hőmérséklet az istállóban, meg is fázhatnak, mely nagyon súlyosra fordulhat. Persze érdemes átgondolni, melyik lovainkat szeretnénk megszabadítani téli bundájától, hiszen ha pl. a ló nem dolgozik mindennap intenzíven, akkor nem igazán van értelme a nyírásnak.
Itt is csak azokat a lovakat nyírtuk, melyek napi edzéseknek volt kitéve.
Nyíráskor, egy úgynevezett szkafandert vettünk fel, mely megvédett minket a sok apró szőrtől, amelyek rettenetesen tudnak ám szúrni! Persze ez nem nyújtott teljeskörű védelmet, hiszen az arc teljesen szabadon maradt. A lovak rendkívül jól tűrték a nyírás folymatát, persze lehet, hogy ez azért volt, mert ilyenkor kaptak egy hatalmas adag szénát. A problémás területek általában a fül és a fej volt. Nyírás után lemostuk a lovat és rátettünk először egy thermo takarót, majd miután megszáradt megkapta az istállótakaróit, mely a hőmérséklet függvényében lehet egy, de akár hideg időben három-négy is! Kb 10 ló volt nyírva a tél folyamán, őket újra kellett nyírni ha már a szőrük túl dúsnak és hosszúnak bizonyult. Természetesen a nyírt lovakra nagyon kell figyelni, hogy meg ne fázzanak. Edzések alkalmával (főleg az elején, bemelegítéskor), is kapnak egy takarót, valamint az edzés végén is, amig a leszerzámozás zajlik.
A lovakat szükséges leápolni úsztatás előtt is, főként azért, hogy a ló szőrére tapadt almot eltávolítsuk, hogy a vizet ne szennyezzük. Ugyanebből a szempontból fontos, hogy a patákat is kitisztítsuk, mi még pataolajjal is bekentük. Az úszás után a lóra tettünk egy thermotakarót, és a boxában felkapcsoltuk az infralámpát, ezek elősegítették a gyorsabb száradást. Miután megszáradt a ló, ronggyal és kefével végighúztuk a szőrét, valamint a patáját lekentük pataolajjal, és rátettük a szokásos istállótakaróját.
Amennyiben a ló versenyre ment, természetesen kimagasló tisztogatást kapott, órákon át. Ilyenkor a kesely lábakat (ha volt), fehérebbé tették (a kollegáim, én ugyanis nem csináltam ezt sosem) valamiféle fehér porral. Valamint- és ha eddig nem ültetek, most üljetek le- a lovak pofáját, illetve a szemekörül levő sötét foltot (vagy világosat, a ló alapszínétől függően), úgynevezett sminkkel ( melyet kimondottan lovaknak készítettek ) kenték be, hogy hangsúlyosabb legyen.
Hát igen, ezek érdekes dolgok, biztosan hasznosak is, bár kötve hiszem, hogy lósmink nélkül nem lehet versenyt nyerni. De ezt mindenki döntse el maga.
Közvetlen verseny előtt
1 megjegyzés:
Ezen a sminken erősen lehidaltam. :o
Megjegyzés küldése